Mostanság újra elkezdtem gyurmázni, és rövid úton szembesültem azzal, amivel egyébként már korábban is: a fehér gyurma utoljára akkor nevezhető igazából fehérnek, amikor kivesszük a csomagolásból. Aztán sose többet... A gyurmának megvan az a jó tulajdonsága, hogy minden porszemcsét, szöszt, levegőben lebegő textilszálat, és egyáltalán mindent magához vonz. A fehérnek pedig megvan az a jó tulajdonsága, hogy kevés dolog van, ami világosabb nála, tehát nagyjából minden meglátszik rajta. Ennek a kettőnek a kombinációja pedig kimondottan kellemetlen.
Ha a kisütött gyurmán vesszük észre, hogy szöszök ragadtak bele, akkor még polírozással lehet rajta valamelyest segíteni, de sajnos nem minden polírozható büntetlenül, és néha ez sem jelent 100%-os megoldást.
Mivel ezt az egészet eléggé bosszantónak találtam, ezért elkezdtem nézelődni neten, hogy a nálam sokkal okosabbak és tapasztaltabbak mit mondanak erre, de sajnos nem találtam olyat, hogy "ezzel kend be, aztán taszítani fog mindent, ami összekoszolhatná"...
Úgy tűnik, az egyetlen megoldás az, ha valahogyan megelőzzük, hogy a fehér gyurmánk találkozzon a lakásban lakó szöszökkel, porszemcsékkel, stb. Persze ez tökéletesen nem védhető ki, de nekünk már az is elég, ha nem látszik koszosnak a gyurmánk. Az alábbiakban ezért megpróbáltam összefoglalni azokat a tippeket, amiket a neten való nézelődés közben találtam, vagy saját kútfőből pattant ki, és használhatónak ítéltem.
Igyekezzünk minimalizálni azt az időt, amíg a fehér gyurmánk a csomagolásból kivéve, de még ki nem sütve eltölt. Ez elérhető úgy is, hogy ha valamilyen összetettebb dolgot készítünk, akkor a fehér gyurmát igénylő lépéseket igyekszünk lehetőleg egyszerre, és a "beépítéshez" a lehető legközelebb elvégezni (tehát nem vesszük ki a csomagolásból, puhítjuk és formázzuk, amikor még előbb meg kell csinálnunk pl. egy fekete gyurmából készülő alapot, néhány gyurmarudat, stb., mielőtt a fehér gyurmánkra sor kerülne).
Tisztítsunk meg MINDEN eszközt, amivel hozzá akarunk érni a fehér gyurmához. A pengéket, kiszúró formákat, mintanyomókat, tűket, és mindent, de mindent, amire szükségünk lehet. Én személy szerint ezt benzines papírtörlővel szoktam elvégezni. A benzin nagyon könnyen és teljes mértékben leviszi a nyers gyurmát szinte bármiről (azért szinte, mert a például masszívan beleknjük a ruhánkba, az azért benzinnel is küzdelmes lesz, de az eszközök esetében tökéletesen működik), és nagyon gyorsan szárad.
Ez azért is fontos, mert az egy dolog, hogy az eszközökön maradt pici gyurmadarabkákat eltüntetjük, de a sötétebb gyurmák megfogják (elszínezik) a dolgokat, amit aztán a világos gyurmák remekül magukba szívnak. Ez könnyen megfigyelhető, ha egy darab fekete gyurmát kinyújtunk pl. egy darab sütőpapíron. Elég látványos fekete paca fog utána maradni, még akkor is, ha effektíve gyurma már nem igazán van a papíron. Ezt a pacát a benzines papírtörlő egy szemvillanás alatt eltünteti.
A papírtörlőket illetően én a Zewa Wisch&Weg-re esküszöm, mivel kontaktlencsésként volt alkalmam kitapasztalni, hogy melyik papírtörlő szöszöl, és melyik nem (aki nem hord kontaktlencsét, annak elmondanám, hogy ha kontaktlencse berakás előtt a kezünket egy olyan papírtörlőbe töröljük, ami szöszöl, az a kontaktlencse berakást követően nagyon hamar, és eléggé fájdalmas módon ki fog derülni... :) ). De ezért természetesen nem kell azonnal a boltba rohanni, ha éppen valamilyen más márkájú van otthon... :)
Jól használható egyébként alternatív megoldásként egy kisebb adag világos - például egy már összekoszolódott fehér - gyurma. Mint már fent is említettem, a nyers gyurma mindent magára szed, így ha van egy darab, ékszernek már alkalmatlan fehér gyurmánk, remek tisztítószer válhat belőle. Ehhez nem kell mást tenni, mint megpuhítani, mintha dolgozni akarnánk vele, aztán az eszközöket "beletörölni". A színes gyurma természetesen itt felejtős, mert azzal többet ártunk, mint használunk.
Aki pedig igazán biztosra akar menni, az tisztítsa meg az eszközeit benzines törlővel, aztán gyurmával is (és lassan akár kezdhetünk műteni is... :) ).
Egyes fórumokon ajánlották még a baba popsitörlő kendőket is, amit az imént ki is próbáltam, és ez is egy jó megoldásnak tűnik.
Külön pontot érdemel, hogy feltétlenül meg kell tisztítani alaposan a tésztagépet is!!! Ezt azért emeltem ki különösen, mert - bár elsőre nem különbözik nagyon a többi eszköztől -, ennek a tisztítása mégis valamivel trükkösebb. Az első pár lépés még nem túl meglepő: egy benzines törlőkendőt nyomjunk rá a hengerekre felülről, majd forgassuk őket jópárszor körbe a hajtókarral. Ez szépen lepucolja a hengerekre tapadt szennyeződéseket. Aztán érdemes még párszor áthajtani rajta a már említett fehér gyurmadarabot. Ezzel a nagyját letudtuk.
És most jön a trükk: fordítsuk meg a gépet, és nézzünk be a hengerek alatt lévő takarólemezek alá. Ezek a lemezek elvileg azt a célt szolgálják, hogy a gyurma ne tudjon a hengerre cuppanva körbe-körbe forogni rajta, hanem szépen jöjjön ki lefelé, ha már egyszer átjutott - lényegében ezek a lemezek vakarják le a gyurmát a nyújtóhengerekről. Ebből következik, hogy bizony ez egy minimális gyurmaforgáccsal jár, mert egyáltalán nem biztos, hogy a gyurma is úgy gondolja, hogy neki lent ki kellene jönnie. Így aztán idővel egyre több apró gyurmaforgács tapad ezeknek a lemezeknek az aljára, ami aztán a lehető legrosszabb pillanatban tömegesen rátapad a szép fehér gyurmánkra (és mivel alattomos jószág, ez ellen az se biztosít, ha előtte már tízszer patyolat tisztán átjutott a fehér gyurmánk a hengerek között).
A látvány jellemzően valami hasonló:
Nos, ezen a ponton kimondottan a popsitörlőt ajánlom. Én konkrétan a gyöngyök kilyukasztásához használt 1.25-ös kötőtűvel nyomtam be oda a popsitörlőt, és egészen szépen sikerült is kipucolnom mindkét lemezt.
Aki most fellélegezne, hogy "de jó, kész vagyunk", azt egy kicsit le kell lomboznom. Bár a gyurmamaradványok döntő többségétől ezen a ponton már megszabadultunk, egy részénél csak azt sikerült elérnünk, hogy a lemezek helyett most a átragadtak a hengerekre. Ezért most újra az következik, hogy benzines törlőkendővel / popsitörlővel megtisztítjuk a hengereket, mikörben a hajtókarral körbeforgatjuk őket, és utána megint pár kör fehér gyurma nyújtás következik. Ha mindezzel megvagyunk, akkor már elég jó az esélye, hogy amit fehér gyurma néven töltünk bele, az így is jön ki. No persze garancia természetesen semmire nincs... :)
Ezen a ponton már érthető, miért ajánlják egyesek, hogy nemes egyszerűséggel vegyünk egy külön tésztagépet a fehér, illetve ahhoz nagyon közeli gyurmáknak. :)
Következő lépésben meg kell tisztítanunk a munkafelületet. Erre számos módszer létezik, de nekem ezek közül is leginkább a "benzines törlőkendő + fehér gyurma galacsin" kombó jön be. Először áttörlöm a felületet a benzines kendővel, aztán alaposan körbegurigázok rajta a már emlegetett fehér gyurma galacsinnal. Az nem baj, ha ez a gyurmadarab már jócskán szöszös - higgyétek el, van ott még hely kosznak bőven. :) Alternatív megoldásként láttam a ruhaszöszmentesítésre használt mágikus (=nagyon ragadós :) ) hengert is. Viszont egy videón úgy tűnt, hogy azt tapadósabb felületeken gurigatni nem nagyon lehet, mert a hengeren lévő ragacsos papír egyből távozik a hengerről, és átköltözik a munkafelületre. Ezért ezzel csak óvatosan (a lányka, aki ajánlotta, inkább csak "tapicskolt" vele, vagyis egy ponton hozzáérintette a felülethez, majd felemelte, aztán kicsit odébb rakta, megint felemelte, stb.)
És ha mindezen túl vagyunk, jöhet a kezünk megtisztítása. Itt érdemes a hagyományosnak mondható kézmosással indítani, aztán jöhet itt is a fehér gyurmagalacsin.
És ekkor KÉSZEN VAGYUNK!!! KI LEHET VENNI A FEHÉR GYURMÁT A FÓLIÁBÓL!!! :)
Esetleg még annyit lehet trükközni, hogy amíg puhítás céljából egymás után többször átküldjük a fehér gyurmánkat a tésztagépen, addig berakhatjuk két, a fentiekhez hasonló módon megtisztított sütőpapír darab közé, ezzel is csökkentve annak az esélyét, a tésztagépről gyurma maradványok ragadjanak rá. (Gondolkodtam még a folpack-on is, hogy abba csomagolva küldöm át a tésztagépen, de a folpack borzasztó módon fel tud töltődni, és mire belerakjuk a gyurmát, elég sok szöszt és koszt magához vonz a levegőből, vagy az ég tudja, honnan...)
Mondanom se kell, ha közben újra erősebb színekkel is dolgozunk (ne adj' Isten, feketével), akkor mielőtt folytatnánk a fehér gyurmával való ügyködést, kezdődik az egész procedúra elölről.
Mivel a folyamat legidőigényesebb része a tésztagép megtisztítása, ezért személy szerint komolyan fontolgatom ezt a külön tésztagép dolgot... :)
