Bár technikailag nincs akadálya annak, hogy teljesen folyamatosan dolgozzunk körbe-körbe az adott munkadarabon, én mégis azt javaslom, hogy egyszerre mindig annyi gyöngyöt válasszunk le a felfűzött kupacból, amennyi pontosan egy sorhoz kell. (A képen látható darab 30 gyöngy körfogatú, és egyszínű fekete, a munkadarabhoz közel húzva pedig pontosan 30 db gyöngy van.)
Ennek a jelentősége akkor különösen nagy, ha egyszínű darabot horgolunk, és még inkább, ha egyszínű darabot, ami soronként sok gyöngyöt tartalmaz (10 gyöngyig még azt gondolom, viszonylag jól kezelhető enélkül is).
Amiért ez fontos az az, hogy minél kisebbek a gyöngyök, minél vékonyabb a fonal, minél sötétebbek a színek és minél kevésbé látványos a minta, annál nagyobb eséllyel fogunk kb. minden második sorban vagy akaratlanul fogyasztani, vagy akaratlanul szaporítani. Rosszabb esetben ezt kb. 4 sorral később vesszük csak észre, és akkor az utolsó néhány sor "megy a levesbe". Márpedig annyira azért nem gyors ez a technika, hogy 100-150 lépéseket ismételgessünk feleslegesen, ráadásul önként és dalolva.
Ez a probléma elkerülhető úgy, ha egyszerre mindig pontosan egy sornyi gyöngyöt horgolunk le, és az utolsó gyöngy után ellenőrizzük, hogy az a legelső sor utolsó gyöngye fölé esik-e, ahogy azt terveztük. Ha gond van, akkor így max. az aktuális sort kell csak visszabontani, de legtöbbször elég csak egy pár gyöngyöt visszaszedni a javításhoz. Soronként pár másodpercet jelent pluszban, viszont hihetetlen sok plusz munkától tudjuk így megóvni magunkat.
Látványos minta esetében lehet, hogy elég csak a mintát figyelni ahhoz, hogy kiderüljön, elrontottuk-e valahol, és ha igen, hol, de a soronkénti horgolás ilyen esetben is azért nagy segítség lehet végül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése