A rövidpálcás technika buktatói, avagy hogyan NE CSINÁLJUK - illetve hogy MIÉRT csináljuk jól...

Egy kis kitérő, ugyanis az előbb megvilágosodtam egy korábbi, igen bosszantó jelenség tekintetében... :)

Korábban ugye azzal a technikával horgoltam, hogy a rövidpálcáknak csak az egyik szála alá öltök, és úgy horgolom az új sort. Namármost ezzel mindaddig nem is volt komoly probléma, amíg a mintában csak azonos méretű gyöngyök vettek részt (tehát nem volt keverve az ezüst közepű, matt, telt, stb., ami elég széles skálára kitolja a gyöngyméreteket még akkor is, ha amúgy ugyanaz a méret és ugyanaz a gyártó).

Viszont korábban elkezdtem egy mintát, ami nagyon tetszett, viszont abbahagytam, mert a végeredmény borzasztó egyenetlen és rücskös lett. :(

De most rájöttem! Az a gond, hogy ha az előző sor rövidpálcáinak csak az egyik szálába öltünk, akkor az UTÓLAG, tehát az új sor horgolása közben sokkal feszesebbre húzza az előző sort, ami ráadásul nem is igazán kontrollálható. Ez pedig minél vékonyabb a fonal (a gyöngyökhöz képest) és minél nagyobb a méretingadozás a felhasznált gyöngyök között, annál látványosabban eltorzítja a mintát. (Ennek oka szerintem, hogy innentől már nem a horgolásunk egyenletessége határozza meg a végeredményt, hanem a gyöngyök pontos mérete - pl. ahol sok kicsi gyöngy van egymás mellett, a következő sorban meg ugyanezekre sok nagy gyöngy jön, az már olyan, mintha szaporítanánk a mintát.)

De jöjjenek a képek, ezek alapján talán jobban érthető, amit írtam.



Kiemeltem pár igazán látványos helyet a jelenség megfigyelésére, de ha az alsó képet alaposabban szemügyre veszitek, szerintem fogtok találni még jópár példát...

A legdurvábban itt jelentkezett a probléma - konkrétan kitüremkedik a gyöngy a mintából! (Egy nagyobb fekete gyöngy került a sok kis fehér közé.)


Amennyiben az előző sor rövidpálcáinak mindkét szála alá öltünk, az nem tudja megváltoztatni a már lehorgolt sorok feszességét, így ilyen kellemetlen meglepetésekre nem kell számítanunk...







A rövidpálcás technika buktatói, avagy hogyan NE CSINÁLJUK - 3. rész

#3 NE SPÓROLD LE A GYÖNGY NÉLKÜLI KEZDŐ SOROKAT!

Eleinte próbáltam lustára venni a figurát, és úgy voltam vele, hogy á, ugyan minek 5-6-7-8-9-10 üres sor az elején. Elég lesz oda 2-3 is, aztán haladjunk! Hát... nem...

Nagyobb gyöngyöknél, vagy a hamispálcás technikánál még azt mondom, lehet, hogy elmegy a dolog, de ennél a kis bosszúálló kombinációnál, amivel épp dolgom van, nagyon nem.

Szóval azt kell, hogy mondjam, hogy igenis érdemes megküzdeni legalább az első 5-6 sorral gyöngy nélkül, és összehasonlíthatatlanul könnyebb (és szebb) lesz az első 10-15 gyönggyel készült sor.

Kevés kezdő sorral így néz ki (pláne, ha még egy kicsit szűkebbre is veszi az ember az kezdő kört):



A kevésbé lusta verzió pedig ilyen lesz:


A rövidpálcás technika buktatói, avagy hogyan NE CSINÁLJUK - 2. rész

#2 EGYSZERRE EGY SORT!



Bár technikailag nincs akadálya annak, hogy teljesen folyamatosan dolgozzunk körbe-körbe az adott munkadarabon, én mégis azt javaslom, hogy egyszerre mindig annyi gyöngyöt válasszunk le a felfűzött kupacból, amennyi pontosan egy sorhoz kell. (A képen látható darab 30 gyöngy körfogatú, és egyszínű fekete, a munkadarabhoz közel húzva pedig pontosan 30 db gyöngy van.)

Ennek a jelentősége akkor különösen nagy, ha egyszínű darabot horgolunk, és még inkább, ha egyszínű darabot, ami soronként sok gyöngyöt tartalmaz (10 gyöngyig még azt gondolom, viszonylag jól kezelhető enélkül is).

Amiért ez fontos az az, hogy minél kisebbek a gyöngyök, minél vékonyabb a fonal, minél sötétebbek a színek és minél kevésbé látványos a minta, annál nagyobb eséllyel fogunk kb. minden második sorban vagy akaratlanul fogyasztani, vagy akaratlanul szaporítani. Rosszabb esetben ezt kb. 4 sorral később vesszük csak észre, és akkor az utolsó néhány sor "megy a levesbe". Márpedig annyira azért nem gyors ez a technika, hogy 100-150 lépéseket ismételgessünk feleslegesen, ráadásul önként és dalolva.

Ez a probléma elkerülhető úgy, ha egyszerre mindig pontosan egy sornyi gyöngyöt horgolunk le, és az utolsó gyöngy után ellenőrizzük, hogy az a legelső sor utolsó gyöngye fölé esik-e, ahogy azt terveztük. Ha gond van, akkor így max. az aktuális sort kell csak visszabontani, de legtöbbször elég csak egy pár gyöngyöt visszaszedni a javításhoz. Soronként pár másodpercet jelent pluszban, viszont hihetetlen sok plusz munkától tudjuk így megóvni magunkat.

Látványos minta esetében lehet, hogy elég csak a mintát figyelni ahhoz, hogy kiderüljön, elrontottuk-e valahol, és ha igen, hol, de a soronkénti horgolás ilyen esetben is azért nagy segítség lehet végül.

A rövidpálcás technika buktatói, avagy hogyan NE CSINÁLJUK - 1. rész


Nemrég kitaláltam, hogy ajándékba készítek egy nyakláncot. Gondoltam naivan... 🙈
Ott kezdődött, hogy a minta, amit kinéztem, 30 gyöngy körbe, de kisebben nem mutat.
De ha 30 gyöngy, akkor már rövidpálcás technika és 15/0...
De ebből manapság már inkább a Miyukit lehet kapni, az meg még a Toho 15/0-nál is kisebb. Sokkal...
És amúgy tulajdonképpen a minta matt gyöngyből nézne ki tök jól. Ami ugye nem csúszik. Kicsit sem...
Aztán még kitaláltam, hogy ha végig mintásra csinálom, az túl tömény lesz, legyen inkább az első és harmadik 1/3 egyszínű fekete...
Ja, és a minta érzékeny arra, hogy a gyöngyök mennyivel tolódnak el soronként - minél kevésbé csavarodik, annál hülyébben néz ki.
No, hát azt hiszem, innen szép nyerni... 🙈

Eddig nagyjából 6x bontottam vissza, de mostanra egész jól kezd összeállni a kép... 😅

És ha már ennyit kínlódtam, gondoltam megosztom Veletek a tanulságokat.

#1 ÚGY FOGD A TŰT, MINT AZ OROSZOK!
(meg még pár másik nép is, csak általában mi magyarok nem...)

(A kép forrása az alább linkelt oldal.)

Korábban már írtam a rövidpálcás technikáról, meg arról, hogy tulajdonképpen nem is muszáj az előző sor rövidpálcájának mindkét szála alá ölteni, de ezt az álláspontomat némileg revideálnom kell az aktuális tapasztalataim alapján. Ugyanis azzal szembesültem, hogy ha nem öltünk az előző sor rövidpálcájának mindkét szála alá, akkor a kész darab sokkal, sokkal feszesebb lesz (nem annyira nyakláncot és karkötőt, mint inkább nyakperecet meg karperecet lehet így készíteni), ugyanakkor kevésbé csavarodik a minta. Szóval ha valakinek ez a cél, akkor továbbra is javaslom, hogy csak a könnyebben elérhető felső 1 szál alá öltsön.

Én viszont most ezt a nyakláncot a papírforma szerinti módon szerettem volna csinálni, csak hát meg kellett állapítanom (még az első körben), hogy ez egy merő kínszenvedés. Aztán úgy döntöttem, megnézem, hogy a technika nagyasszonyai mit csinálnak másként. És hát az első drámai fordulatot a tűfogás megváltoztatása hozta.

Itt találtok egy szemléletes kis anyagot az alapvető tűfogásokról:

Mivel ennél a technikánál ahhoz, hogy az előző sor pálcáinak mindkét szála alá tudjunk ölteni, lényegében a hurka belsejéből kell felfelé szúrni, ami a mifelénk hagyományos fogással (a linkelt leírás szerint "kés-fogás") szinte lehetetlen, viszont az orosz videókban is megfigyelhető "toll-fogással" egészen kényelmes... És pár nap alatt át lehet szokni egyik technikáról a másikra! 😊
Amit nekem nem sikerült előírás szerint elsajátítanom, az az oroszok által alkalmazott szálvezetés... Az nálam még mindig közelebb áll ahhoz, ahogy eddig is csináltam, mikor felülről fogtam a tűt, de úgy tűnik, így is működőképes. 😊
Folyt. köv.