Ékszergyurma - II. rész - Színkeverés

Bármennyire sok színben is lehet kapni a FIMO gyurmákat, szinte biztos, hogy mindig pont az fog hiányozni, amire éppen a leginkább szükségünk lenne. Szerencsére ugyanúgy, mint a festékeket, az ékszergyurmákat is lehet keverni, és ha jól összedolgozzuk a különböző gyurmákat, teljesen egyenletes új színt kapunk.

Ennek a megkönnyítésére a FIMO közzétett két színkeverési táblázatot: külön a FIMO Classic és külön a FIMO Soft gyurmákhoz. (A két különböző típusú gyurmát is össze lehet keverni, csak ahhoz már nem készült külön táblázat.)

A FIMO Classic gyurmákhoz való színkeverési tábla itt található:
http://www.fimo.com/upload/FIMO_classic_blending_chart_35321.pdf

A FIMO Soft gyurmákhoz való pedig itt:
http://www.fimo.com/upload/FIMO_soft_blending_chart_35402.pdf

Mivel a két gyurma család színskálája némileg eltérő felépítésű, ezért a keveréshez használt színek és arányok is jelentősen eltérnek: míg a Classic gyurmák esetén szinte az összes színt használja keveréshez (és így 117 különböző árnyalatot határoz meg), addig a Soft gyurmák esetében mindössze 9-et (és ezekkel 91 különböző árnyalatot hoz létre). Természetesen mindez a végtelenségig kombinálható, de kiindulási alapnak már ennyi szín is elég lehet.

Mielőtt egy nagyobb mennyiséget elkezdenénk összekeverni, mindenképpen tanácsos egy próba keverést végezni. Hogy lehetőleg minél kevesebb gyurmát használjunk el erre a célra, de ugyanakkor a lehető legpontosabb arányokat érjük el, én az alábbi módszert találtam ki.

Vegyük például a FIMO Soft keverő táblát. Az ebben található színek kikeveréséhez az alábbi gyurmákra lehet szükség:



Válasszuk ki a keverési táblából egy szimpatikusnak tűnő színt, pl. ezt:


Ezt úgy kell értelmezni, hogy a téglalap háttérszínének eléréséhez a keverési arányok 15 x 0 + 1 x 22 (vagy másképpen 15/16 x 0 + 1/16 x 22, vagy még másképpen 0:22=15:1 - ki hogy szokta meg). Mivel a FIMO Soft tábla mindig úgy adja meg az arányokat, hogy azoknak az összege 4 egész ilyen pálcika lesz, a legkisebb egység, amivel számol pedig az 1/4 pálcika (mint pl. jelen esetben), ezért úgy okoskodtam, hogy ha az egészet tekintem 1-nek, akkor a legkisebb egység, amire szükségem lehet, az az 1/16 rész.

A fenti ábrán a pálcikák alapvetően a nyers gyurmatömb jelöléseit mutatnák (ld. következő képen), de ezeket használva rengeteg gyurmát pazarolnánk el, ha a kikevert szín mégsem az igazi.


Ezért aztán én úgy szoktam próbakeverést készíteni, hogy először is a két szükséges színből egy-egy kisebb darabot megpuhítok, majd átküldöm a tésztagépen, hogy egyenletes és egyforma vastagak legyenek, ezután pedig egy kisebb pogácsaszaggatóval mindkettőből kivágok egy-egy kört.

Akinek nincs tésztagépe, az az azonos vastagságot úgy is elérheti, hogy a munkafelületre, a kinyújtandó gyurmadarab két oldalára lerak valamilyen távtartót (pl. néhány összeragasztott kártyalapot, vagy kartonpapírból kivágott és a kívánt vastagságnak megfelelő darabszámban egymásra ragasztott csíkokat, vagy két egyforma műanyag vonalzót, vagy bármi mást, ami a célnak megfelelhet). Így nyújtás közben a gyurma vastagsága mindehol azonos lesz a távtartók magasságával.

Tipp: Mivel a nagyon világos gyurmák előszeretettel vonzanak magukhoz sötét szöszöket a levegőből, kezünkről, eszközökről stb., ezért ameddig csak lehet, érdemes a velük való munkát úgy végezni, hogy be vannak csomagolva folpackba. A magam részéről a tésztagépen is fóliával együtt küldtem át őket. Sajnos még így sem biztosítható, hogy teljesen szöszmentesek maradjanak, de legalább egy jó részétől meg lehet védeni.


Ezt követően elkezdem a köröket egyenlő részekre osztani. Ehhez a művelethez nem árt, ha van egy teljesen egyenes, nyél nélküli pengénk, hogy teljes hosszában felfeküldjön a felületre, mikor a megfelelő helyen rányomjuk az adott körre.

Tipp: Erre a célra nagyon jó a képen látható, FIMO által gyártott penge, de valószínűleg ugyanilyen jól megteszi egy tapétavágó szike pengéje is, miután kivettük a műanyag nyélből, csak ennél nagyon kell figyelni, hogy nehogy az éles végét fogjuk meg - ezt esetleg elkerülhetjük úgy, hogy a tompa szélét megjelöljük szigetelőszalaggal, vagy bármilyen egyéb módon).

Tehát következő lépésként mindkét kört ketté vágom.


Majd erre merőleges irányban is kettévágom őket.


Mivel a fenti keveréshez mindkét színből csak 1/16 részeket kell kicserélnem, ezért a továbbiakban már nem darabolom tovább a teljes kört, mindössze egy-egy 1/4-es cikket. Tehát következő lépésként mindkét körből kiválasztok egy-egy 1/4-et, és azt megint ketté vágom, így már 1/8 részeket kapok.


Aztán megint csak kiválasztok egy-egy 1/8 részt, és azokat is ketté vágom, hogy 1/16 részeket kapjak.


Következő lépésben pedig kiveszek a fehérből egy 1/16 részt, és a helyére rakok a magenta színből egy 1/16 részt.


Ha most összevetjük az összeállított keveréket az eredeti ábrával, akkor az alábbiakat kapjuk.


Miután összeállítottuk a keverékhez szükséges részeket, alaposan összegyúrjuk őket.


Azért, hogy a későbbiekben ugyanezt a keveréket már ne kelljen újra tesztelni, betűnyomóval belenyomjuk az arányokat, majd kisütjük. (A betűnyomót én itt vettem, bár biztos lehet máshol is kapni...)


Mivel egyik-másik külföldi fórumon olvastam olyat, hogy a FIMO által közzétett keverési táblák használhatatlanok, mert túl sokat ad hozzá a sötét színekből, ezért úgy döntöttem, leteszteltem a FIMO Soft tábláját, és elkészítettem az első két sorában található keverékeket.


(Természetesen a skála elejéről és végéről a fehéret és a feketét kihagytam - azt azért próba nélkül is el tudom képzelni. :) )

Az eredmény az alábbi képeken látható:


1. sor

2. sor

Nyilván az én fényképezéstechnikai hiányosságaim sokat rontanak a képek minőségén, de az azért jól látható, hogy a kikevert színek nagyságrendileg összhangban vannak a keverési táblában szereplő színekkel, tehát mondhatjuk, hogy a FIMO által kiadott keverési tábla használható (ránézésre a FIMO Classic-hoz kiadott tábla is jónak tűnik, mivel egészen hasonló arányokat használ, mint a FIMO Soft táblája - annyi különbséggel, hogy ott a legkisebb egység 1/32).

Az így elkészített keverési próbákat érdemes összegyűjteni, mert a későbbiekben nagyon jó szolgáltatot tehetnek egy-egy ékszer tervezésénél, lévén sokkal könnyebb egymás mellé tett minták alapján elképzelni, hogy az egyes színek hogy mutatnak majd együtt.

Nincsenek megjegyzések: