Ezüstgyurma - I. rész - Általánosságban az ezüstgyurmáról

Külföldi újságokban és egyéb kiadványokban már jó ideje találkozhatunk ún. fémgyurmából (metal clay) készült ékszerekkel, de nálunk még csak mostanában kezd elterjedni ennek az anyagnak a használata (egyre több tanfolyam indul, egyre több helyen lehet a hozzávalókat beszerezni, stb.).

Többféle fémgyurma létezik, pl. bronz, réz, ezüst, arany. Ezek közül a legnépszerűbb talán az ezüstgyurma, mivel viszonylag egyszerűen ki lehet égetni, és még egészen megfizethető is. Ráadásul az ezüst egyébként is az egyik legkedveltebb ékszer alapanyag.

Az alábbiakban igyekeztem összefoglalni, amit az ezüstgyurmáról tudni lehet. Több gyártó is van, de nálunk leginkább az Art Clay Silver termékek érhetők el, így a továbbiakban ezekről lesz szó.

Maga az alapanyag porított ezüstből, rostszálakból és vízből áll. Ezek közül az utóbbi kettő a szárítés és égetés során távozik, így ami végül visszamarad, az 99,9% tiszta ezüst. Az égetés során szén-dioxid és gőz keletkezik, ami szerencsére nem túl veszélyes. De nézzük az elejétől.

Az alapanyagról

Nevével ellentétben az ezüstgyurma nem feltétlenül jelent valóban gyurma állagú anyagot. Jellemzően négyféle kiszerelésben lehet kapni:

• ezüstgyurma
• ezüstpaszta
• fecskendős ezüstpaszta
• ezüstgyurma papír

(Fentieken túl természetesen van még számos Art Clay Silver kiegészítő termék, mint pl. a kiégetett darabok ragasztásához, javításához használt olajbázisú ezüstpaszta, de alapvetően ékszerkészítéshez a fenti négy típust használjuk.)

Hogy a fentiek közül melyiket érdemes használni, azt leginkább a készítendő ékszer jellege határozza meg.

Az ezüstgyurma valóban gyurma állagú, és nagyjából ugyanúgy formázható, mint bármilyen ékszergyurma. A különbség leginkább talán az, hogy ellentétben egy átlagos ékszergyurmával, az ezüstgyurma hamar kiszáradhat, és akkor törik, repedezik, ezért figyelni kell rá, hogy időről időre némi víz hozzáadásával megőrizzük az állagát. Gyűrűk, medálalapok készítéséhez ideális.

Az ezüstpaszta egy teljesen más állagú anyag: nagyjából joghurt sűrűségű, és leginkább ecsettel lehet felhordani a kiválasztott felületre, ami lehet akár egy ezüstgyurmából készült alap, parafagyurma, de akár egy falevél vagy textilszalag is (ugyanakkor a használt alap esetében figyelembe kell venni, hogy az milyen módon lesz majd kiégethető, illetve hogy a legtöbb ilyen alapként használt anyag kiégetéskor teljesen elég). Az alábbi képen látható medál pl. vadszőlő levélre készült (égetés és polírozás után antikolva lett, így némileg sötétebb, mint ha csak simán felpolíroztuk volna a kiégetett ezüstöt).

A fecskendős ezüstpaszta valóban egy műanyag fecskendőbe van betöltve, amihez különböző vastagságú végeket lehet kapni, és így hasonlóan lehet vele dolgozni, mint ha csak tejszínhabbal rajzolnánk egy tortára. Vékony csíkokat lehet vele húzni, ami akár díszítéshez, akár különböző áttört mintákhoz nagyon jól használható.

Az ezüstgyurma papír egy különleges, papírvékonyságúra nyújtott ezüstgyurma, amit ugyanúgy lehet formázni, mint a papírt - lyukasztóval formákat lehet szaggatni belőle, hajtogatható. A fentiekhez képest további előnye, hogy nem igényel szárítást, ugyanakkor önmagában használva csak és kizárólag kemencében égethető ki.


A fenti anyagok használata

Kis különbségekkel ugyan, de a fenti anyagokat alapvetően ugyanúgy kell használni.

Először is kell egy munkafelület. Ehhez érdemes egy olyan alátétet használni, amiről később könnyen eltávolíthatók az anyagmaradékok, mint amilyen pl. a sütőpapír vagy más viaszos papír (mivel viszonylag drága anyagról beszélünk, ezért érdemes az átlagosnál kicsit több figyelmet fordítani arra, hogy az ékszerkészítés során keletkezett maradékokat a lehető legnagyobb részben újrahasznosítsuk). Nem baj, ha ezek már megszáradtak, mert legtöbb esetben egy kis víz hozzáadásával (vagy épp elpárologtatásával, pl. ecsetmosó vízben oldott anyag esetén) újra elérhetjük az eredeti állagukat.

Miután elkészítettük a kívánt formát, meg kell azt szárítani. (Hogy a kívánt formát milyen módszerekkel lehet elérni, arra most részletesen nem térnék ki - talán majd egy későbbi írásban.) A szárítás egy nagyon fontos művelet, mert ha a kész darab nem teljesen száraz kiégetés előtt, akkor repedések, törések keletkezhetnek az égetés során, ami tönkreteheti az egész darabot.

A szárítás többféle eszközzel történhet: hajszárítóval, étel aszalóval, sütőben, sütőlapon, kemencében, vagy akár természetes úton. Jelenleg azt gondolom, hogy a hajszárító és a természetes száradás a két legkényelmesebb és legkevésbé kockázatos megoldás.

Fontos! A kiszáradt ezüstgyurma / -paszta nagyon könnyen reped, törik, ami csak újravizezéssel javítható, így nagyon óvatosan kell bánni vele. Egy berepedt, megtört darab az égetés után is nagyon sérülékeny marad, illetve a repedések az égetést követően is látszódni fognak, ezért nem érdemes sérülten kiégetni!

A következő lépés a kiégetés. Ez is több módon történhet:

• égető kemencében
• gáztűzhely tetéjere helyezett égetőrácson
• kézi gázégővel

A legjobban - lényegében mindenhez - használható megoldás ezek közül nyilvánvalóan a kemence. Ezzel ezüstgyurma papírból készült, illetve üreges belsejű, esetleg kövekkel díszített formákat is ki lehet égetni. Egyetlen hátránya, hogy egy ilyen kemence beszerzése elég nagy beruházás, így nem mindenki engedheti meg magának, aki egyébként szívesen készítene ezüst ékszereket, és egyelőre még a bérégetés se túl elterjedt.

Mindamellett aki nem engedhet meg magának egy ilyen kemencét, annak se kell azért lemondania az ezüstgyurmázásról, mivel viszonylag sok forma kiégethető egy sima gáztűzhely tetején is, egy ún. égetőrácson (a megszárított darabot egyszerűen rá kell rakni a rács azon részére, ahol narancs színben szokott izzani, majd az izzást követően 5-10 perc múlva a gázt elzárni, és ha egy kicsit hűlt, utána egy csipesz segítségével hideg vízbe bele lehet dobni). Amihez ez nem használható, az pl. a köveket tartalmazó, vagy üreges belsejű (jellemzően parafa gyurmára épített) darabok.

A kézi gázégős megoldásról egyelőre kevés az információm, de az kisebb zárt térben (mondjuk a nappali sarkában) nem is igazán alternatíva.

A kiégetett darab matt fehér színű lesz. Ez azonban csak a legfelső réteg, ami drótkefével könnyen eltávolítható. Ezt követően már egy színében is ezüst darabbal dolgozhatunk tovább, ami innentől ízléstől függően jelenthet polírozást, antikolást vagy más egyéb felületkezelést.

Összességében a magam részéről azt javaslom, hogy aki most próbálkozik először az ezüstgyurmával, annak mindenképpen tanácsos egy-két tanfolyamon részt venni. Figyelembe véve az anyagköltséget, a saját szakállunkra történő kísérletezésnél sokkal magasabb lehet a tanulópénz, mint amennyibe egy-egy ilyen tanfolyam kerül...