Gyöngyhorgolás - VI. rész - Török horgolás

Elérkeztünk a gyöngyhorgolásban ahhoz a ponthoz, ami sokak számára egyet jelent a mumussal. Ez pedig nem más, mint a török horgolás.

Először is szeretnék egy tévhitet eloszlatni: ez a technika semmivel sem nehezebb, mint bármilyen más gyöngyhorgolás!!! Sőt!!! Sokkal "haladósabb", mint az összes többi, és még elkezdeni is könnyebb. Csak valamiért szegénynek nagyon rossz híre alakult ki, és így sokan már eleve bele se vágnak, mert hát ez már tényleg túl nagy falat... De kérlek, higgyétek el, ez egy nagyon kis hálás technika, és semmi ok nincs rá, hogy bárki "megijedjen" tőle.

Niro ékszermintás blogján találtam egy linket egy nagyszerű videóhoz, ahol nagyon szépen bemutatja ezt a technikát. A videó itt található:


vagy ha innen valamiért eltűnne, az eredeti helye ez:

Én is innen tanultam a technikát. Mindazonáltal azok kedvéért, akik szeretnének ehhez némi szöveges magyarázatot (és nem beszélnek oroszul - merthogy a videó nyelve, ha jól értettem, orosz :) ), illetve jobb szeretik a fényképes leírásokat, elkészítettem egy leírást erről a technikáról.

A felhasznált anyagokat illetően maradtam a jól bevált 40-es horgolócérnánál és 11/0-s kásánál. Ezt egészítettem ki más egyéb gyöngyökkel, de ezeket majd lent mindenhol leírom.

Tehát a leírás alapját az alábbi mintadarab fogja képezni (ennek a készítését követtem végig fényképeken).


Ehhez a fentieken túl még 6 mm-es szalmagyöngyökre lesz szükség. A magam részéről japán szalmát használtam, aminek a szélei nem olyan élesek, mint a hagyományos tört szalmagyöngyöké, de külföldi leírásokban olvastam, hogy ha valaki éles szélű gyöngyöket használ, akkor érdemes a mintát úgy kialakítani, hogy a szalmagyöngy előtt és után még legalább 1-1 kása legyen, hogy a szalmagyöngy széle biztosan ne tudja elvágni a fonalat, amire horgoltunk.

Először is tisztáznunk kell, hogy a török horgolásnál kicsit más fogalmakat fogunk használni, mint az eddig megszokottak. Elsőként bevezetjük a gyöngycsoport fogalmát. Ez az alábbiakat jelenti:


Tehát a mintát úgy kell felépítenünk, hogy egy meghatározott gyöngycsoport (jelen esetben 1 db 6mm-es szalmagyöngy és 4 db 11/0-s kásagyöngy) fog ismétlődni végig a minta mentén. (Természetesen a haladó változata ennek az, amikor menet közben változtatjuk ennek a gyöngycsoportnak az összetételét, mint például ennél a nyakláncnál, de most első körben maradjunk az egyszerűbb megoldásoknál.)

A gyöngycsoportot mindig két részre osztjuk (ld. fenti ábrán), mert a technika úgy épül fel, hogy a horgolás során a csoport két fele közé fogjuk a tűt szúrni (ezt így előre elég nehéz elképzelni, de majd a részletes leírás során érthetőbb lesz, hogy miről beszélek).

A csoport két fele nem kötelező, hogy azonos hosszúságú legyen, de most így az elején érdemes inkább szimmetrikus csoportokat használni, hogy ne kelljen az aszimmetria mintára gyakorolt hatásával bajlódni. Hogy ehhez pontosan milyen és mekkora gyöngy kell, azt a magam részéről egyszerűen úgy mértem le, hogy a szalmagyöngy mellé odaraktam a kásákat, nagyjából így (persze akkor még nem volt belőle 30 centi felfűzve):


Ahogy az a képen is jól látszik, a kásából álló csoportok szinte tökéletesen azonos hosszúságúak egy-egy szalmagyönggyel (a japán gyöngyök egy másik előnye, hogy ha egy helyen azonos a két csoport hossza, akkor valószínűleg mindenhol az lesz).

Lássuk tehát, hogy hogyan lesz mindebből török horgolás.

Először is elkészítjük a horgolásoknál már teljesen megszokott kezdő szemet.


Ezt követően az első csoportot lehúzzuk a tű mellé, így egyben, ahogy a képen is látható.


Mivel a következő lépésben a tűt az egész csoport mögé kell majd beakasztanunk a fonalba, ezért én a tűt tartó kezemmel megtámasztottam az egész csoportot, hogy ne csúszkáljanak, hajladozzanak, mászkáljanak a fonalon.


Ezt követően tehát a fonalat beakasztjuk a tűbe a gyöngycsoport mögött,


majd közel húzzuk a tűn lévő hurokhoz,


és áthúzzuk rajta. Ezzel le is horgoltuk az első csoportot.

Tipp: Könnyebséget jelent a horgolás során, ha a csoportokat úgy alakítjuk ki, hogy az egymagában a csoport egyik felét alkotó gyöngy (jelen esetben a 6 mm-es szalma) van távolabb a tűtől, mert mikor beakasztjuk a tűt a csoport mögé, egy ilyen nagy gyöngy nehezebben "ugorja át" a tűt, miközben a fonalat a tűn lévő hurok felé közelítjük.


 Ezt követően lehúzzuk a tű mellé a következő csoportot,


 és pontosan úgy, ahogy az első csoport esetében, ezt is lehorgoljuk.


Ugyanígy járunk el a harmadik gyöngycsoporttal is, aminek végeredményeképpen az alábbi képet kell, hogy kapjuk.


Ekkor ha megfogjuk az első csoportot, a tűt pedig meghúzzuk fölfelé, láthatjuk, hogy a tű, és az azon lévő hurok jóval alacsonyabban van, mint az első csoport teteje:


Ennél a mintánál azonban fontos, hogy az előző "sorban" lehorgolt, soron következő csoport, és a tűn lévő hurok nagyjából egy magasságba essen. A későbbiekben ezt a minta tekeredése, valamint a kellően laza horgolás  megoldja, de az elején szükség van némi "magasításra" (ez a fogalom azok számára egyébként ismerős lehet, akik szoktak mást is horgolni, nem csak gyöngyöket). Hogy pontosan mennyi magasításra van szükség, azt mindig a mintában szereplő gyöngyök mérete dönti el. Jelen esetben a 6 mm-es szalmagyöngy elég nagynak számít, ezért két további láncszemet horgoltam a harmadik csoport lehorgolását követően. Így most már a tűn lévő hurok és a szalmagyöngy teteje nagyjából egy magasságba esik. Erről a legkönnyebben úgy győződhetünk meg, hogy a horgolótűt beakasztjuk az első csoportot tartalmazó hurokba, és a szalmagyöngy, valamint a kása csoport között meghúzzuk felfelé.


Magának a horgolásnak is ez lesz egyébként az első lépése: tehát először is a tűt beakasztjuk az első csoportot tartalmazó hurokba, és meghúzzuk a tűt felfelé úgy, hogy a csoport két fele szépen különváljon a tű két oldalán, a fonal pedig felfeküdjön a tűn.


Majd lehúzzuk a következő gyöngycsoportot a tűhöz,


ugyanúgy mint eddig, a csoport mögött ráhurkoljuk a tűre a fonalat és áthúzzuk a tűn lévő első hurkon (azon, ami lényegében az előző sorban lehorgolt csoport "teteje"). Ekkor ismét két hurok van a tűn.


Ezt követően ráhurkoljuk a fonalat a tűre, most gyöngy nélkül,


és áthúzzuk a fonalat mindkét tűn lévő hurkon. Mindezek rövidebben: egy rövidpálcával lehorgoljuk a következő csoportot az előző sor következő csoportjának tetejére.


Ezen a ponton a teljes "mű" így néz ki:


Ezt követően az előző lépést megismételjük az előző sor következő csoportjával is. Beakasztjuk a tűt csoport tetejébe,


lehúzzuk a tűhöz a következő gyöngycsoportot,


és egy rövidpálcával lehorgoljuk. Ekkor az eredmény az alábbiak szerint néz ki:


Az előbbiekhez hasonlóan az előző sor utolsó csoportjának tetejébe akasztjuk a tűt,


lehúzzuk a tűhöz a következő csoportot,


és egy rövidpálcával lehorgoljuk.
 

Ami az eddigi horgolási technikákhoz képest újdonságot jelenthet az az, hogy ennél a technikánál nem előny, ha nagyon szorosan horgolunk. Ahogy az a lenti ábrán is látható, az egyes csoportok horgolását záró szemek jóval hosszabbak, mint az egyenes vagy ferde gyöngyhorgolásnál.


Tapasztalataim szerint akkor horgolunk megfelelő lazasággal, ha a tűn lévő hurok, és az előző sor következő csoportjának teteje nagyjából egy szintbe esik (ez az a fajta korrekció, amit a kezdésnél még nem lehetett igazán alkalmazni, és ami miatt az első sor végén magasításra volt szükség).


Amikor elkészültünk a megfelelő hosszúságú darabbal, a munka lezárása hasonlóan történik, mint minden más gyöngyhorgolás esetében: folytatjuk az eddigi technikát, csak már gyöngy nélkül.

Először is tehát beakasztjuk a tűt a következő csoport tetejébe,



ráhurkoljuk a tűre a fonalat,


áthúzzuk az első hurkon,


ismét ráhurkoljuk a tűre a fonalat,


és áthúzzuk mindkét hurkon.


Ugyanezt megismételjük még hátralévő csoportokkal,


majd eldolgozzuk a fonalat.



Mivel a fenti minta során egy sorban három gyöngy csoportot horgoltunk le, ezért ezt nevezhetjük "3 szálas" technikának. Ez azért fontos, mert a fenti mellett gyakori még a "2 szálas" technika is, amikor egy sorban csupán 2 lehorgolt csoport szerepel. Alapvetően ez semmiben nem különbözik a fentiektől, mindössze abban, hogy már a másodikként lehorgolt csoport után elvégezzük a magasítást, és a következő csoportot már az elsőként lehorgolt csoport tetejébe horgoljuk.

Érdekességképpen ekészítettem még néhány mintadarabot, más gyöngyökkel, más szál számmal, más minta összetétellel.

3 szálas technika, 4 mm-es tekla gyöngyökkel és 11/0-s kásával. A csoportok összetétele 1 x 4 mm-es tekla, 3 x 11/0-s kása.


2 szála technika, a csoportok összetétele azonos az előzővel, vagyis 1 x 4 mm-es tekla, 3 x 11/0-s kása.


2 szálas technika, a csoportok összetétele 1 x 4 mm-es csiszolt, 3 x 11/0-s kása.



2 szálas technika, a csoport összetétele 1 x 4 mm-es csiszolt, 4 x 11/0-s kása. Az előző megoldáshoz képest látszik, hogy itt a csiszolt gyöngyök kevésbé emelkednek ki a hurka felületéből, mint amikor csak 3 kása volt a csoportban.



Hátra van még az a kérdés, hogy ennél a technikánál mennyi gyöngyöt kell felfűzni egy adott hosszúságú hurka horgolásához. Nos, jelen esetben nem tudok olyan pontos számítást mondani, mint az egyenes horgolás esetében, de úgy saccolom, hogy 2 szálas technikánál kb. a kívánt hosszúság négyszeresét, 3 szálas technikánál pedig kb. a hatszorosát kell felfűzni.

Nagyon szép és nagyon változatos megoldásokat találhattok erre a technikára a Perlenhäkeln.de oldalon, azon belül is itt:

http://www.perlenhaekeln.de/index.php?id=129

Itt először csak a témák jönnek fel (pl. mit Wachsperlen = teklákkal). Az adott témához tartozó bemutatkozó kép alatt van egy felirat: "mehr Bilder ansehen". Erre kattintva jönnek fel az adott témához tartozó bejegyzések és képek.

Az oldal megtekintéséhez be kell jelentkezni, de ehhez csupán egy teljesen ingyenes regisztrációra van szükség. Mivel a felület csak németül érhető el, keressen bátran, aki esetleg nem boldogul vele.

7 megjegyzés:

Orsi írta...

Nagyon jól elmagyaráztad!!! Köszönöm!!!

SiZsu írta...

Nagyon szívesen! :)

Magdi írta...

Köszönöm én is nagy segítség volt!!!

SiZsu írta...

Örülök! :) Ez volt a cél! :) Nagyon szívesen4 :)

Zsuzsa Balogh írta...

Nagyon jó a leirás,amint lehet megyek gyöngyöt venni,muszály kipróbálmon ezt a technikát.

Unknown írta...

Nagyon jól elmagyaráztad, sikerült is a nyaklánc elkészítése, de nekem nagyon szabályos lett.
Több olyan török horgolt karit is lehet látni, ahol nem egyenletes a hurka.
Az hogyan készül?
Köszönöm előre is segítségedet!

Sue N. írta...

Szia!

Örülök, hogy használhatónak találtad a leírást!!!

Tudnál esetleg küldeni egy linket, hogy milyen az, amikor nem egyenletes a hurka? (Láttam már olyat, amire ezt tudnám mondani, de egyszerűbb, ha látom, hogy pontosan mire gondolsz... :) )

Üdv.
Zs