Gyöngyhorgolás - III. rész - Rövidpálcás (ferde) gyöngyhorgolás

Megjegyzés: A technikával kapcsolatos alapvető információkat ld. az I. részben. Itt most csak azokra a részletekre térek ki, amik kimondottan a ferde horgoláshoz kapcsolódnak.


A ferde gyöngyhorgolás technikája nem sokban különbözik az egyenes gyöngyhorgolásétól, mindössze abban, hogy hamispálca helyett rövidpálcával horgoljuk le a gyöngyöket.

Ezen a ponton ugyanakkor adódik a kérdés, hogy a rövidpálca horgolás közben pontosan mikor hozzuk le a lehorgolandó gyöngyöt. Erre vonatkozóan két különböző leírást találtam. Röviden összefoglalva ezek a következők:

1. verzió

• beleszúrunk az előző sor következő szemébe
• áthúzunk egy hurkot a szemen
• lehozzuk a soron következő gyöngyöt
• a gyöngy mögöt ráhajtunk a tűre és áthúzzuk a fonalat mindkét tűn lévő hurkon

2. verzió

• beleszúrunk az előző sor következő szemébe
• lehozzuk a soron következő gyöngyöt
• a gyöngy mögött ráhajtunk a tűre és áthúzunk egy hurkot a szemen
• ráhajtunk a tűre és áthúzzuk a fonalat mindkét tűn lévő hurkon

Mindkét megoldást kipróbáltam, és az alábbi képeken látható eredményre jutottam. (A fekete-fehér darab változó körfogatú, ezért vannak benne időről időre kisebb lépcsők. Érdekességképpen: a mintáját Antje Grünwald tervezte, és egy szép elkészült példánya látható például itt.)

Bár nem zárható ki, hogy az 1. verzió csak nekem nem állt kézre, mindazonáltal arra jutottam, hogy a 2. verziót követve könnyebben érhetünk el egyenletes, feszes, szép eredményt. Ezért a továbbiakban ezt a verziót ismertetem egy kicsit részletesebben.

Kezdésként ugyanúgy horgoljunk néhány sor rövidpálcát ugyanúgy, mint az egyenes horgolás esetében.

(A mintadarab esetében egy 15 gyöngy körfogatú hurkát készítettem, és 11/0-s kását használtam. Bár ezek a fajta minták 15/0-s gyöngyből mutatnak a legszebben (a fenti képeken szereplő darabok is 15/0-s kásagyöngyből készültek), a leíráshoz készült képeken azok túl picik lettek volna szerintem.)

Mivel viszonylag nehéz nyomon követni, hogy pontosan annyi szem lett-e az alapot jelentő hurka körfogata, ahány gyöngyöt egy sorba horgolni szeretnénk, ezért előfordulhat, hogy néhány szem +/-ban leszünk. De ettől nem kell kétségbe esni, mert az alap ezen a ponton még nagyon könnyen alakítható: ha hiányzik egy-két szem, akkor a kör mentén egyenletesen elosztva bővítsünk egy-egy szemet, annak megfelelően ahány plusz szemre szükség van. A bővítés mindössze annyit jelent, hogy miután az adott szembe horgoltunk egy rövidpálcát, a következő rövidpálcához ugyanabba az előző sorbeli szembe öltünk, majd lehorgoljuk a következő rövidpálcát. Fogyasztáshoz pedig egyszerűen ugorjunk át egy-egy szemet, amíg el nem érjük a kívánt körfogatot.

Következő lépésként tehát szúrjuk bele a tűt az előző sor következő szemébe,

hozzuk le a soron következő gyöngyöt a tű mellé,

a gyöngy mögött hajtsunk rá a tűre,

húzzuk át a fonalat a tűn lévő hurkok közül az elsőn (ekkor ismét két hurok van a tűn),

ekkor ismét hajtsunk rá a tűre,

és húzzuk át a fonalat mindkét hurkon.

A fenti lépéseket ismételgessük addig, amíg le nem horgoljuk az első sort. Már itt is látszik, hogy a lehorgolt gyöngyök kicsit máshogy állnak, mint az egyenes horgolásnál. Ugyan itt is élükön állnak, de nem merőlegesek a gyűrű kerületére, hanem kicsit balra dőlnek, ha felülről nézzük őket.

 Oldalról így néz ki az első sor:
 

A folytatáshoz szúrjuk a tűt az előző sorban elsőként lehorgolt gyöngyhöz tartozó rövidpálca tetejébe, és folytassuk a fenti lépéseket. FONTOS! Mivel ennél a technikánál kicsit nehezebb beazonosítani, hogy melyik is az adott gyöngyhöz tartozó rövidpálca, ezért az alábbi szabályt érdemes követni: az adott gyöngyhöz tartozó rövidpálca teteje mindig kicsit balra esik a gyöngytől. Tehát - ahogy az az alábbi képen is látszik -, az elsőként horgolt gyöngy tetejére történő horgoláskor a tű az első és a második gyöngy közé kell, hogy essen.

Az alábbi képen is látható, hogy az adott szakaszban utolsó rózsaszín gyöngyöt úgy horgoljuk le, hogy a tűt az előző sorban lévő rózsaszín, és a soron következő fehér gyöngy közé eső rövidpálca tetejébe szúrjuk.

A fentieket mindaddig ismételgetjük, amíg el nem értük a kívánt hosszt. Az eldolgozást illetően annyi módosítást javaslok az egyenes horgolásnál leírtakhoz képest,  hogy itt akár közvetlenül az utolsó gyöngy lehorgolását követően elköthetjük a fonalat. Mivel itt a gyöngyök mindvégig úgy állnak, ami a végleges állapotuk, ezért nincs szükség egy plusz, gyöngy nélküli sorra ahhoz, hogy az utolsó sor gyöngyei is irányba álljanak. Illetőleg bármilyen horgolás mintával tovább lehet folytatni gyöngyök nélkül, ha a végzáró elem rádolgozásához az szükséges. Én az alábbi mintadarabon horgoltam még néhány rövidpálca sort a végére.

Ha jól dolgoztunk, akkor a gyöngyök kívülről nézve mindehol kicsit jobbra dőlnek, illetve az elejétől felfelé haladva a minta enyhén balra csavarodik.