Gyöngyhorgolás - I. rész - Hamispálcás (egyenes) gyöngyhorgolás

Egy helyreigazítás: kiderült, hogy kb. 20 éve más az, amit én félpálcának hívok, és más az, ami a hivatalos félpálca. Mindamellett ahány forrás, annyi elnevezés van arra a horgolási technikára, amiről ez a bejegyzés szól. Amíg nem találok teljesen egyértelmű, hivatalos forrást arra, hogy mi is ennek a neve, addig "hamispálcának" fogom hívni, amit a lenti szövegben is javítottam (bár ezt illetően is megoszlanak a vélemények, hogy pontosan ki mit hív hamispálcának, de arra jutottam, hogy valahogy csak hívni kell...). A technikát illetően semmi nem változott, csak az elnevezéseket pontosítottam! Elnézést, ha valakit megtévesztettem a korábbi elnevezéssel!

A gyöngyhorgolás egy elég hálás technika, bár első ránézésre kicsit ijesztőnek tűnhet. De mint a legtöbb technika esetében, itt is alapvetően két összetevő szükséges:

• össze kell válogatni a megfelelő anyagokat és eszközöket
• el kell sajátítani egy alap technikát

Szükséges anyagok és eszközök

Tanuláshoz

• 10-es Anchor horgolócérna
• 1,50-es horgolótű
• 8/0-s cseh vagy japán kásagyöngy (fontos, hogy a gyöngyök nagyjából azonos méretűek legyenek!)
• óriáslyukú tű a gyöngyök felfűzéséhez (ez egy speciális tűfajta, gyöngyhorgoláshoz szerintem nélkülözhetetlen - bővebben pl. itt)

Ékszerkészítéshez

• 40-es Anchor horgolócérna (még a 30-as is jó, de annál vastagabb semmiképp)
• 1,00-es horgolótű
• 11/0-s cseh vagy japán kásagyöngy (én általában toho kását használok, mert nagyon nagy választékban elérhető, egész megfizethető áron és nagyon jól használható horgoláshoz)
• óriáslyukú tű a gyöngyök felfűzéséhez

Természetesen ékszerkészítéshez is lehet azokat az anyagokat használni, amiket tanuláshoz írtam, csak figyelembe kell venni, hogy minél nagyobb a gyöngy, annál kevésbé lehet részletgazdag a minta úgy, hogy még hordható méretű / súlyú legyen.

Kisebb (15/0) kásagyöngyöt is lehet horgoláshoz használni, de mivel abból inkább nagyobb (20-30 szem körfogatú) hurkákat lehet kénylemesen készíteni, ezért ezeket a gyöngyöket legtöbbször a rövidpálcás gyöngyhorgolás során használjuk (de a vakmerőek kedvéért a jól használható anyagok: 60-as Anchor horgolócérna, 0,60-as horgolótű, 15/0-s kásagyöngy).

Ennél a technikánál rendkívül fontos, hogy a gyöngyök mérete, a fonal vastagsága és a horgolótű mérete jól el legyen találva, máskülönben a fonal esetleg átlátszik a gyöngyök között, vagy túl vékony és szükségtelenül megnehezíti a horgolást. A fenti arányok nálam tökéletesen beváltak, de nyilván nincs két ember, akinek a horgolása egyforma lenne, ezért bátran kísérletezzen mindenki a számára legmegfelelőbb arányok megtalálása érdekében.

És most nézzük az alap technikát

A gyöngyhorgolás elsajátításához mindenképpen érdemes először a horgolás technikájával megismerkedni. Természetesen erre nincs szükség olyan mélységben, hogy komplett csipketerítőt tudjon valaki készíteni, de három alapvető mintát mindenképpen ismerni kell hozzá, ezek a következők:

• láncszem horgolás (videót ld. itt)
• hamispálca horgolás (videót ld. itt)
• rövidpálca horgolás (videót ld. itt)

Megjegyzés: a videók lejátszásához QuickTime Player szükséges, amit innen le lehet tölteni ingyen. Természetesen ezeket az öltés technikákat számtalan forrásból meg lehet tanulni, a fenti linkek csak egy példát jelentenek erre.

Ha valaki még soha nem horgolt, akkor érdemes a tanulást kicsit vastagabb horgolócérnával és hozzá való horgolótűvel kezdeni (pl. Anchor 10-es horgolócérnával és hozzá 1,50-es horgolótűvel). A gyöngyhorgoláshoz jellemzően ennél jóval vékonyabb anyagokat fogunk használni, de azokkal elég kényelmetlen lenne a tanulást kezdeni.

Ha az alapvető horgolási technikák már mennek, akkor továbbléphetünk a gyöngyhorgolás felé. Bár többféle gyöngyhorgolási technika létezik (pl. hamispálcás horgolás, rövidpálcás horgolás, török horgolás, stb.), mi most első körben a hamispálcás (egyenes) horgolási technikával fogunk foglalkozni.

Egyenes (hamispálcás) horgolás

Ez az egyik legnépszerűbb gyöngyhorgolási technika. Elég kényelmesen horgolható és kisebb (5-10 gyöngy) körfogatú hurkák esetében szépen tartja a formáját is (nem kezd el belapulni, meg semmi ilyesmi).

Magáról a technikáról több leírás is található a neten, ezek közül személy szerint én az alábbi kettőt tartom a legkönnyebben használhatónak:

• Perle Sauvage leírása
• Perlenhaekeln.de leírása

Bár mindkét leírást nagyon jónak tartom, azért néhány dolgot érdemes hozzátenni, különösen, hogy idegen nyelvű leírásokról van szó, így sokan lehet, hogy kénytelenek csak a képekre támaszkodni, ami viszont nem minden esetben lesz elég.

Tehát a legeslegelső pont, hogy a gyöngyhorgolás úgy kezdődik, hogy a gyöngyöket megfelelő sorrendben felfűzzük a horgolócérnára (hogy a megfelelő sorrend pontosan mit jelent, arról majd kicsit később, a mintatervezésről szóló írásban lesz szó bővebben). És már meg is érkeztünk a gyöngyhorgolás első olyan tulajdonságához, ami merőben eltér már gyöngyfűzési technikáktól: nem vágunk le egy előre kiszámolt hosszúságú fonalat, hanem egyszerűen a horgolócérna gombolyagra fűzzük fel a gyöngyöket.

A technika elsajátításához javasolt egy 6 gyöngy körfogatú hurkával kezdeni, a gyöngyöket pedig úgy felfűzni, hogy legalább 3 különböző színű gyöngyöt használjunk, és ezeket valamilyen ismétlődő minta szerint fűzzük fel (pl. kék-zöld-piros-kék-zöld-piros-kék-zöld-piros-...). Ez azért fontos, mert később sokkal könnyebb lesz követni, hogy pontosan melyik is a következő gyöngy, ami fölé horgolnunk kell. A fényképes példa egy ilyen 6 gyöngy körfogatú hurka horgolását mutatja.

Egyszerre mindig csak annyi gyöngyöt fűzzünk fel, amennyit később kényelmesen odébb tudunk tolni a fonalon (értelemszerűen a fonal sokkal gyorsabban fog fogyni, mint a gyöngyök, így a felfűzött gyöngyöket mindig feljebb és feljebb kell majd tolni a fonalon, míg csak el nem fogynak). Ha a felfűzött gyöngyök már elfogytak, de még messze nem értük el hurka végleges hosszát, akkor sincs gond, mert a folytatás nagyon egyszerűen megoldható, de erről majd később. 

A következő nagyon fontos momentum a kezdés, ugyanis a "minden kezdet nehéz" sablon jelen esetben fokozottan igaz. Bár a leírások jellemzően úgy tanítják, hogy már a legelső sort is gyöngyökkel együtt kell horgolni, én itt egy kis módosítást javaslok. Az első sor legyen mindenképpen a kezdő láncszemsor (ami minden horgolás kezdő sora), ezt körbe zárjuk, majd erre horgoljunk legalább egy rövidpálca sort, de mindezt még gyöngyök nélkül. (Annak függvényében, hogy hogyan szeretnénk majd a hurka végeit eldolgozni, itt akár több rövidpálca sort is horgolhatunk gyöngyök nélkül - minél hosszabb a "gyöngymentes" rész, annál könnyebb lesz elkezdeni a gyöngyök lehorgolását, mivel már lesz egy stabilan megfogható része a munkának.) Tanuláshoz nyugodtan horgolhatunk akár 5-10 rövidpálca sort is egymásra. (Ez még gyöngy nélkül se egy kimondottan kényelmes művelet, úgyhogy tényleg csak a legvakmerőbbeknek ajánlom, hogy már a legelső sort is gyöngyökkel horgolják.)

Ezt követően végre jöhet a gyöngyös rész. Mivel a legeslegelső sort nem gyöngyökkel horgoltuk, ezért az első gyöngyös sor horgolása is kicsit másképp néz ki, mint a fenti két leírásban: az első sor gyöngyöt a legfelső sor rövidpálcáinak a tetejéhez fogjuk rögzíteni az alábbiak szerint.

Először is az első (hozzánk legközelebb eső) felfűzött gyöngyöt lehúzzuk a tűhöz.

Beleszúrjuk a tűt az egyik pálca tetejére (tankönyvi verzió szerint ilyenkor a pálca tetéjen mindkét szála alá kellene öltenünk, de jelen esetben könnyebb is, és a végeredmény szempontjából sem változtat semmit, ha csak a kényelmesebben elérhető szál alá szúrjuk a tűt).

Ezt követően a gyöngy mögött ráhurkoljuk a szálat a horgolótűre,

majd áthúzzuk a tűn lévő két hurok közül az elsőn.

Ekkor a tűn lévő új hurkot (amelyik közelebb van a horgolótű fejéhez), áthúzzuk a másik hurkon.

Ennek eredményeképpen újra csak egy hurok van a tűn, pont úgy, mint amikor elkezdtük az első gyöngy lehorgolását. (Mindaz, amit eddig csináltunk azóta, hogy a gyöngyöt lehúztuk a tű mellé, valójában nem más, mint egy hamispálca horgolása, csak mellesleg volt a szálon egy gyöngy is.)

Az előző lépéseket addig ismételgetjük, amíg az első sor (vagyis jelen esetben az első 6 gyöngy) mind le lesz horgolva. Mivel pontosan annyi rövidpálcánk volt egy sorban, ahány gyöngyöt egy sorba horgolni szeretnénk, ezért szépen körbe kell érnünk az első sorba szánt utolsó gyöngy lehorgolásával.

Kész tehát az első sor. És innen jön egy kis "trükközés". Az előző képen is jól látszik, hogy ezen a ponton minden lehorgolt gyöngy még az oldalán "áll". Nagyon fontos, hogy az utoljára lehorgolt sor esetében ez mindig így is lesz! (Ebből egyébként később is könnyen meg lehet állapítani, hogy melyik gyöngy "tetejére" nem horgoltunk még semmit.) Következő lépésben a tűt beszúrjuk a soron következő (az előző sorban elsőként lehorgolt) gyöngy alá.

A gyöngy ekkor még mindig élére van állítva! És most jön az a mozzanat, ami talán a legfontosabb, ha meg akarjuk érteni az egyenes (hamispálcás) gyöngyhorgolás működését: a gyöngy bal oldalán megemeljük felfelé a horgolótűt, amitől a gyöngy "elfekszik".

Innentől lényegében ugyanúgy folytatjuk, mintha ez az új, tűn lévő hurok ugyanolyan lenne, mint a legelső sorban a pálcák teteje. Lehúzzuk a következő gyöngyöt a fonalon, és egy hamispálcával lehorgoljuk. Ami nagyon fontos: a fonalnak, amin a gyöngyöt lehúzzuk a tűhöz, az "elfektetett" gyöngy jobb oldalán kell lennie, a fekvő, és az előtte lévő élén álló (itt a fekvő szürke és az álló fehér) gyöngy között. Ez akkor se változhat, amikor a következő gyöngyöt már lehúztuk.

Ugyanúgy, mint az első sor horgolásakor, itt is a gyöngy mögött ráhurkoljuk a tűre a fonalat,

áthúzzuk az első hurkon,

majd ezt az új hurkot áthúzzuk a tűn lévő másik hurkon,

és folytatjuk a soron következő gyöngy "elfektetésével", és a szálon lévő következő gyöngy lehorgolásával.

Mikor az összes eredetileg felfűzött gyöngyöt (ami jelen esetben 8 sornyit volt) lehorgoltuk, akkor az alábbi végeredményt kell kapnunk.

Jól látszik, hogy míg azokban a sorokban, amiknek a tetejére már horgoltunk újabb gyöngyöket, a gyöngyök fekszenek, míg az utoljára horgolt sorban ugyanúgy az élükön állnak, mint a legelején.

A munka folytatása, miután elfogytak a felfűzött gyöngyök

A horgolás egyik igen hálás eleme, hogy nagyon könnyen eldolgozható, és esélye sincs, hogy később az eldolgozott vég esetleg kibomoljon és ebből probléma legyen. Az aktuálisan elkészült szakasz eldolgozása abban az esetben, ha a munkát még folytatni szeretnénk, a következő: az elkészült darabtól nagyjából 10 centire elvágjuk a fonalat, és áthúzzuk a tűn lévő hurkon.

Majd pedig szorosra húzzuk a fonalat.

Ezzel az eldolgozás részével készen is vagyunk. Most következik az, hogy az újonnan felfűzött gyöngyökhöz tartozó szálat hozzátoldjuk a már kész darabhoz. Ezt számtalan módon meg lehet oldani, az alábbiakban az általam használt és eddig nagyon bevált módszert fogom ismertetni. Először is a horgolótűt átszúrjuk egy korábbi sor egyik láncszemén (nagyjából bármilyen hurok részlet megteszi, ami az elkészült darab belsejébe esik, nem túl messze attól a ponttól, ahonnan folytatni szeretnénk a horgolást).

Ezen a hurkon áthúzzuk az új szálat, mint egy új hurkot.

Majd az új szál szabad végét áthúzzuk ezen a hurkon és szorosra húzzuk.

Itt a második képen már néhány plusz csomó is felfedezhető, mert miután szorosra húzzuk az első képen lévő hurkot, kötünk még egy csomót az új szál két szárának felhasználásával, majd az új szál szabad végét hozzácsomózzuk a régi szál szabad végéhez is. Innentől kezdve nyugodtan lehet rángatni akármelyik szálat, nem fog történni semmi. (Ha valaki bombabiztosra akar menni, nyugodtan cseppenthet egy tűhegyni pillanatragasztót a csomókra, de anélkül is teljesen jó.)

Következő lépésként beszúrjuk a horgolótűt abba a hurokba, amibe az utolsó gyöngyöt is horgoltuk (fontos, hogy ebben a lépésben mindig a hurka belseje felől szúrunk kifelé),

majd ráhurkoljuk a tűre a fonalat,

és áthúzzuk a tűn lévő hurkon.

Ekkor gyakorlatilag ott tartunk, mint ha el se vágtuk volna a fonalat. Ugyanúgy lehet tovább folytatni - immáron az újonnan felfűzött gyöngyökkel -, mint ha mi se történt volna. Beszúrunk a következő gyöngy alá, elfektetjük, és lehorgoljuk a soron következő gyöngyöt.

Ekkor még a toldásból megmaradt két hosszú szálvéget nem vágjuk rövidre, hanem először horgolunk néhány sort úgy, hogy a szálvégeket végig a hurka belsejében tartjuk.

Mikor már néhány sornyira eltávolodtunk a toldási ponttól, a szálvégeket rövidre vághatjuk.

Innen a már megszokott módon folytatjuk a horgolást, amíg a gyöngyök el nem fogynak, illetve amíg a hurka a kívánt hosszúságú nem lesz.

Az elkészült darab eldolgozása

Ha a hurkánk immáron a kívánt hosszúságú, akkor az eldolgozása nagyon egyszerűen úgy történik, hogy a már szokott módon horgolunk egy sor hamispálcát, de most már gyöngyök nélkül. Tehát először is a soron következő gyöngyöt elfektetjük,

majd a fonalat áthúzzuk mindkét hurkon.

Ugyanezt elvégezzük minden gyönggyel az utolsó sorból,

majd végezetül az elsőként horgolt gyöngy nélküli hamispálcára egy újabb hamispálcát horgolunk, ezzel zárjuk a kört.

Végül a fonalat elvágjuk, a szabad fonalvéget áthúzzuk a tűn lévő hurkon és szorosra húzzuk.

Erre az utolsó láncszemre is cseppenthetünk egy tűhegynyi pillanatragasztót, ha nagyon biztosra akarunk menni, illetve ha szükséges, hogy a szabad fonalvéget 1-2 mm-esre vágjuk.

Az elkészült és eldolgozott darab így fog kinézni: